Az addax, más néven mendeszantilop (Addax nasomaculatus) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül atülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák alcsaládjába tartozó ritka, afrikai kérődző.

Előfordulása

Az addax hajdan egész Észak-Afrikában jelen volt, azonban mára a Szaharától északra eső területekről kipusztult, és a sivatagtól délre élő állomány is kislétszámú, elszigetelt populációkra szakadt. Ma addaxszal Csád, Mali, Mauritánia, Niger és Szudán területén találkozhatunk, azonban előfordulása ezeken a területeken – az állat hosszú vándorlásokra való hajlama és az adatok bizonytalansága miatt – inkább csak valószínűnek tekinthető.

Megjelenése

A kifejlett addax nyáron alapvetően piszkosfehér-világosbarna színű, nyaka és feje némileg sötétebb a test többi részénél. A téli időszakban szőre besötétedik, és egyértelműen barnássá válik lábait és hasát kivéve, amelyek megőrzik világos színezetüket. Egy-egy világosabb folt megfigyelhető a füleken, az orron (innen a latin név: nasomaculatus = foltosorrú) és a száj körül. A homlokon fekete szőrpamacs van.

A nemek alapvetően hasonlóak, bár a bikák némileg nagyobbak. Az addax testhossza 150–170, marmagassága 95–115, a farok hossza pedig 25–35 centiméter. A testtömeg 60–120 kilogramm. Mindkét nemnek vannak szarvai, amelyek átlagosan 75 centiméter hosszúak, hegyesek és 1,5-3 spirálba hajlanak. A paták szélesek, így alkalmazkodott az állat a sivatagi homokon való közlekedéshez.

Életmódja

A mendeszantilop életét a sivatagban vándorolva tölti 5–20 példányt számláló csordákban, amiket egy-egy domináns bika vezet. A csorda tehenei között szigorú, életkoron alapuló hierarchia áll fenn. Minden antilop közül az addax alkalmazkodott leginkább a szélsőséges körülményekhez: vízhez rendkívül ritkán jut, de a gyér sivatagi növényzetből fedezni képes szükségleteit. Hogy elviselje a rekkenő hőséget, alkonyattól pirkadatig aktív, amikor hűvös van. Néhány csordához nem jutó hím territóriumot próbál fenntartani, ahol az összes áthaladó nőstényt igyekszik megtermékenyíteni.

Szaporodása

Addaxtehén és borja

A mendeszantilopok párzása nem évszakhoz kötött, bár az ellések zöme télre és kora tavaszra esik. A bikák kétéves korukra, a tehenek kicsit korábban, egy-másfél évesen válnak ivaréretté. A vemhesség 257–264 napon át tart, és gyakorlatilag mindig egyetlen borjú születik. Az elválasztás 23–39 hét után történik meg.

Védettsége

Az addax robusztus felépítése miatt meglehetősen lassú futó, és a helyiek előszeretettel fogyasztják húsát, erős bőrét pedig többek között lábbelik készítésére használják. A turizmus is sok kárt okoz, ugyanis a nappal felzavart, félénk antilopok akár ki is szenvedhetnek a forróságban a végkimerültségtől. A sivatag terjeszkedése és a népességnövekedés is károsan befolyásolta a fajnak állományát.

A mendeszantilopot a Nemzetközi Vörös Könyvet készítő IUCN a kihalással fenyegetett állatfajok közé sorolja.

Megmentése érdekében az állatkertek tenyészprogramot indítottak. Ritkasága miatt nem túl gyakori állatkerti állat, Magyarországon egyedül a Nyíregyházi Állatparkban és a Kecskeméti Vadaskertben él .

Rokonai

Az addax nemének egyetlen képviselője. Legközelebbi rokonai a lóantilopok és az Oryx-nem tagjai.

forrás: wikipedia