A pusztai varánusz (Varanus griseus) a pikkelyes hüllők rendjének (Squamata) gyíkok alrendjébe (Sauria) tartozó varánuszfélékcsaládjának (Varanidae) egyik faja.

Régóta ismert faj, már Hérodotosznál olvashatunk róla.

Előfordulása

Észak-Afrika és Délnyugat-Ázsia füves-homokos félsivatagaiban él; Arábiában a kősivatagokat szereti.

Megjelenése

Farka hengeres, felső él nélkül. Hasíték formájú orrnyílásai rézsút állnak; metszőfogai aprók, de szélesek. Felül szürkéssárga alapon barna keresztsávok tarkítják; hasalja egyszínű homoksárga. Körülbelül 130 cm-re nő meg. Garatja szerfölött tágulékony, ezért a nyakánál kétszer vastagabb falatokat is le tudja nyelni. A hím a nősténytől látszatra nem különbözik.

Életmódja

Főleg apró állatokkal – rovarokkal, kisebb rágcsálókkal ezenfelül pedig kisebb gyíkokkal, sőt kígyókkal is – táplálkozik, de megeszi amadarak tojásait, sőt, a kannibalizmus sem idegen tőle: az öreg varánuszok gyakran felfalják a fiatalokat.

Többnyire valamely bokor vagy nagyobb kő tövébe ás lyukat magának, de csak a nap legforróbb óráiban húzódik be oda, mivel szerfölött melegkedvelő, csak + 30°C körül érzi igazán jól magát. +10 °C-on csaknem merev; +15 °C-on még nagyon lomhán mozog.

Szaporodása

Júniusban párosodik, és júliusban a reggeli órákban, 10–15 perces időközökben rakja le és rejti a homokba 10–20 kicsiny, hosszúkás tojását. A fészekaljat a nőstény őrzi. Az ifjú varánuszok életük negyedik–ötödik életévében válnak ivaréretté, ekkor úgy 50–60, ritkán 80 cm-esek.

forrás: wikipedia