A tarka asztrild (Pytilia melba) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék(Estrildidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Főként Kelet-Afrika és Délnyugat-Afrika területén honos.

Alfajai

Szürke kantáros alfajcsoport (melba):

• Pytilia melba melba (Linné, 1758)
• Pytilia melba damarensis (Neunzig, 1928)
• Pytilia melba thamnophila (Clancey, 1957)
• Pytilia melba grotei (Reichenow, 1919)
• Pytilia melba percivali (Van Someren, 1919)
• Pytilia melba jessei (Shelley, 1903)
• Pytilia melba belli (Ogilvie-Grant, 1907)
• Pytilia melba hygrophila (Irwin & Benson, 1967)

Vörös kantáros alfajcsoport (elegans):

• Pytilia melba flavicaudata (Welch & Welch, 1988)
• Pytilia melba citerior (Strickland, 1853)
• Pytilia melba clanceyi (Wolters, 1963)
• Pytilia melba soudanensis (Sharpe, 1890)
• Pytilia melba affinis (Elliot, 1897)
• Pytilia melba jubaensis (Van Someron, 1932)
• Pytilia melba kirki (Shelley, 1903)

Megjelenése

Testhossza 12-13 centiméter. A hím homloka, az arc elülső része és a torok skarlátvörös színű. A fejtető, a tarkó, a nyak hamuszürke, a szárnyak és a hát olajzöld. A felső farokfedők és a középső faroktollak vörös színűek. A többi farktoll barnásfekete, piros színezéssel. A begy sárga vagy zöldessárga. A test alsó része szürkésbarna. fehér keresztcsíkozással. A has közepe fehér. A csőr piros, a szem vörösesbarna, a láb barna. A tojó fejéről hiányzik a piros szín, az egész fej szürke.

Életmódja

A tövises-bozótos, füves területeket és a száraz erdőket kedveli.

Szaporodása

3-5 tojást rak, amelyből a fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki, és 3 hétig maradnak a fészekben. A fészekparazita paradicsom-vidapinty (Steganura paradisea) gazdamadara.

A madár tartása

1874-ben hozták be első példányait európába, majd 1936-ban sikerült először tenyészteni Angliában. Állandó 20-22 °C-on tartsuk! Az import madarak között nagy az elhullási százalék. Kezdetben gondos ápolást igényelnek, a megmaradt állomány azonban ellenálló lesz. Költési időn kívül más egzótákkal bátran együtt tartható. Kivételt képeznek a piros színű tollakat tartalmazó madarak például kákapinty. Nászidőszakban a fajtársaitól különítsük el. Az idális hely, sűrűn beültetett (fenyőágak, bokrok, sás, nád) volier. Táplálás: ezóta magkeverék, gyommagvak (nyáron féléretten), csíráztatott mag, saláta, tyúkhúr stb. Fiókaneveléshez élő eleség szükséges: levéltetű, muslica, apró lisztkukac, apró tücskök stb. Természetesen vitaminokra és ásványi anyagokra is szüksége van. Fészkét sűrű bozótosba építi. Néha az elöl nyitott odút is elfogadja. A fészkét kívül durva fűszálakból építi, belül tollal béleli. A fészekellenőrzésre érzékenyen reagál. (Siroki 1976, Günter Hochmal 2003, Varga 2007)

forrás: wikipédia