A pálmakeselyű (Gypohierax angolensis) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae)családjába tartozó Gypohierax nem egyetlen faja.

Rendszertani besorolása

A faj pontos helye a vágómadárfélék családján belül nem teljesen tisztázott. Hagyományosan óvilági keselyűformák (Aegypiinae)alcsaládjába sorolják, de vannak bizonyos tulajdonságai, melyek inkább a rétisasokra emlékeztetnek. A fajt – egyedülálló életmódja miatt – nehéz viselkedési tulajdonságai alapján bármelyik alcsaládba pontosan besorolni.

Előfordulása

Nyugat- és Kelet-Afrikában nagy területen él. Olyan erdőkben – esőerdőkben, folyó menti galériaerdőkben, mangroveerdőkben – vagy nedves szavannákon él, ahol nagy számban találhatóak olaj– és rafiapálmák. Mivel ezek Afrikában fontos kultúrnövények, nagy ültetvények vannak belőlük. Ezekben is megél a faj, ha kártétele miatt nem üldözik el a területről.

Megjelenése

Testhossza 56–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 130–150 centiméter, súlya 1,3–1,8 kilogramm. Egyedülálló életmódja miatt ez az egyetlen keselyűfaj, melynek nyaka végig tollas. A többi fajnak – mivel a tetemekbe kell a fejüket dugniuk, hogy táplálkozzanak – a nyaka részben, vagy teljesen csupasz. A kifejlett egyedek tollazata fehér, hátukon, szárnyevezőiken és rövid farkukon azonban a tollak feketék. Ez a színezet különösen röptükben feltűnő. A szemek körül csupasz bőrfelület látható, melynek színe rózsaszínes, piros vagy narancsos árnyalatú lehet. Csőre fakó sárga, a tövénél szürkéskék. Lábai hússzínűek. A fiatal egyedek nagyon hasonlítanak a felnőttekre, csak arcfoltjaik fakó színűek, többnyire sárgásak és lábaik fehérek.

Életmódja

A faj a keselyűk többségétől eltérően alapvetően magányosan elő madár. Tápláléka egyedülálló a vágómadárfélék családjában, mivel ez az egyetlen elsősorban növényi eredetű anyagokkal táplálkozó faj. Fő tápláléka az olajpálmák és a rafiapálmák olajban gazdag termése, valamint egyéb húsos gyümölcsök. A madár táplálékkeresés közben gyakran fejjel lefelé csüng egy-egy pálmán, amíg csőrével le tud szakítani egy gyümölcsöt.

Kiegészítésképpen fogyaszt állati eredetű anyagokat is, így rovarokat, csigákat, békákat, apróbb madarakat vagy kisemlősöket is. A mangroveredőkben előfordul, hogy élő halakravadászik, melyeket a vízből kap fel röptében. Olykor fogyaszt dögöt is, elsősorban a leopárd által a fákra rejtett tetemekből, melyek a többi keselyű számára hozzáférhetetlen.

Szaporodása

Fészkét 10-30 méter magas fákra vagy azok odvaiba építi. A tojó egyetlen barnás pettyekkel borított fehér tojást rak, melyeken öt hétig kotlik. Fészkelőanyagnak a fő táplálékát jelentő pálmafajok levelei szolgálnak. Egy-egy jó helyen levő fészket éveken át használhat a madárpár. A fiatal madár nagyjából három hónapos korában hagyja el a fészket és a következő költésig szülei territóriumán belül marad.

forrás:wikipedia