A vadászantilop vagy más néven hirola (Beatragus hunteri) , régebben (Damaliscus hunteri) a párosujjú patások rendjéhez, atülkösszarvúak családjához a tehénantilop-formák alcsaládjához tartozó Beatragus nem egyetlen faja.

Tudományos nevét Philip Lutley Sclater adta, aki Henry Charles Vicars Hunter (1861-1934), angol vadász emlékére nevezte el.

Rendszertani helyzete

A faj rendszertani helyzetét illetően nincs egyetértés a taxonómusok között. Felfedezésekor a közönséges lantszarvúantilop(Damaliscus lunatus) egyik alfajaként írták le Damaliscus lunatus hunteri néven. Később kiderült, hogy eléggé különbözik attól ahhoz, hogy önálló fajként ismerjék el. Ekkortól Damaliscus hunteri néven ismerte el a tudomány, még mindig a lantszarvúantilopok nemébe aDamaliscus nembe sorolva.

Későbbiekben felmerült, hogy eléggé különbözik a lantszarvúantilopoktól, így egy különálló, monotipikus (egyfajos) nembe sorolták át, így kapta a ma legszélesebb körben elfogadott tudományos nevét, a Beatragus hunterit. Néhány rendszertannal foglalkozó kutató azonban nem támogatja a fajnak különálló nembe való sorolását, így ők továbbra is a Damaliscus nembe sorolják a fajt.

Elterjedése

Kenya és Szomália száraz, füves területein él.

Megjelenése

Testhossza 120–200 centiméter, marmagassága 100–130 centiméter, testsúlya mintegy 80–130 kilogramm. Szőrzete homokszínű, s ez az élőhelyén megfelelő rejtőszínt biztosít számára. A hímek háti színezete ugyanakkor szürkébe hajló barna. Lant alakú szarvai, melyek inkább hasonlítanak az impaláéhoz, mint más nemén belüli fajokéhoz; jellegzetessé teszik e fajt. További ismertetőjegye a hosszant megnyúlt fej, valamint a szeme körüli halovány fehér „gyűrű”.

Életmódja

Territoriális faj; a hímek védelmezik területüket, s rendszeresen a nőstényekért folyik a harc. Párbajnál az egymás méregetése után a szarvak összeütközésekor a két vetélytárs mellső lábaival „letérdel”. A heves harc végén pedig az lesz a győztes, aki négylábon marad. A vadászantilop kisebb, 5–40 fős csoportokban él, amelyet egy-egy territóriummal rendelkező hím vezet.

Szaporodása

A vemhességi időszak 7,5–8 hónapig tart, s egy borjat hoz világra. A párzási időszak márciusban - áprilisban van, hogy az utódot a rövid esős időszakban hozhassa világra, megfelelő táplálékot biztosítva neki.

Védettsége

Az IUCN besorolása szerint kritikusan veszélyeztetett faj, mivel állományai egyrészt a vadászat, másrészt a túllegeltetés miatt nagyon megfogyatkoztak. Az 1970-es években állományát még 14 000 egyedre becsülték. Ez az 1980-as évek végén felére, nagyjából 7000 egyed körüli nagyságúra apadt. A jelenlegi összegyedszám 500 és 1200 egyed közötti nagyságú lehet.

forrás: wikipedia