A Sharpe-őszantilop (Raphicerus sharpei) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába, az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába és a törpeantilopok (Neotragini) nemzetségébe tartozó dél-afrikai kérődző. A déli őszantiloppal (R. melanotis) és a közönséges őszantiloppal (R. campestris) alkotja a Raphicerusnemet.

Elterjedése

A Sharpe-őszantilop Délkelet-Afrika lakója: Tanzánia déli részétől egészen a Dél-afrikai Köztársaság északkeleti részéig (Limpopo ésMpumalanga tartomány) és Kelet-Szváziföldig húzódik elterjedési területe, ami Malawit, Mozambikot, Zimbabwét, Zambia Zambézitőlkeletre eső részeit, illetve a Kongói Demokratikus Köztársaság délkeleti és Botswana északkeleti csücskét és a Namíbiához tartozóCaprivi-sávot is magába foglalja. Az Indiai-óceán menti parti sávból hiányzik. Élőhelyén jórészt a Brachystegia nembe tartozómimózaféle dús aljnövényzetű erdőségeihez kötődik, de helyenként nyíltabb vidékeken is előfordul.

Megjelenése

A Sharpe-őszantilopok kis termetű kérődzők: marmagasságuk 45-55 centiméter, testhosszuk 65-75 centiméter, amihez 4-8 centiméteres farok csatlakozik; testtömegük 7-16 kilogramm. A tehenek némileg nagyobbak a bikáknál, viszont csak ez utóbbiaknak vannak szarvai: ezek rendszerint öt centiméter hosszúak, a rekord 10,48 centiméteres.

A többi őszantilophoz hasonlóan vörösesbarna alapszínét fehér szőrszálak tarkítják, ettől tűnnek jellegzetesen „ősznek”. A végtagok külseje és a fej nagy része sárgásbarna, de a szem körül egy fehéres gyűrű egészen az orrtükörig húzódik. A végtagok belső fele, a has és a nyak alsó része piszkosfehér.

Életmódja

A Sharpe-őszantilopok többnyire magányosak, de párokban is élhetnek. A bikák territóriumot tartanak fenn, amit vagy magányosan, vagy párjukkal közösen jelölnek ki és védelmeznek. Vész esetén nem azonnal menekülnek, hanem mozdulatlanul lapulnak, és csak az utolsó pillanatban kezdenek menekülni a sűrű aljnövényzet rejtekén. Gyakorta keresnek menedéket különféle üregekben, vájatokban (például földimalacok ásta mélyedésekben).

Rejtőzködő életmódú faj, elsősorban éjszaka aktív: a nappalt pihenéssel és kérődzéssel tölti a bozótban. Táplálékául különféletermések, gyökerek és gumók szolgálnak. Vízigényét is alapvetően ezekből fedezi, de alkalomadtán iszik is.

Szaporodása

A Sharpe-őszantilopok egész évben szaporodhatnak, de az ellésekre többnyire november-december során, az esős időszak elején kerül sor. A vemhesség körülbelül hat hónapig tart, végeztével egy vagy két borjú jön a világra. Az elválasztásra három hónapos korban kerül sor, az ivarérettséget pedig 6-19 hónapos kor között érik el a fiatal állatok.

Természetvédelmi helyzete

A széles körben elterjedt Sharpe-ősziantilopot nem fenyegeti különösebb veszély, mivel rejtőzködő életmódja miatt vadászata nem könnyű. Csak helyenként szorult vissza élőhelyének elpusztulása miatt. Állománya, amit 95 000 példányosra becsülnek, összességében stabilnak tűnik, különösen a védett területeken, ahol a Sharpe-őszantilopok mintegy harmada él. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a faj nem veszélyeztetett.

forrás: wikipedia