A pusztai bóbitásantilop (Sylvicapra grimmia) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó Sylvicapra nem egyetlen faja.

Elterjedése
A pusztai bóbitásantilop Afrika nyugati, középső és keleti részén él, gyakorlatilag Afrika szarva és a kontinens középső részén fekvőesőerdők kivételével a szub-szaharai Afrika minden részén megtalálható. Élőhelye minden olyan terület, mely elegendő növényzetet biztosít számára a rejtőzködéshez, a szavannákat és az emberi települések közelében fekvő területeket is beleértve. Populációjának számát egymillió egyed körülire teszik.
Megjelenése
A faj egyedeinek színe nagymértékben függ az elterjedési területétől. A fajnak 19 alfaja létezik, az angolai erdős területeken élő gesztenyebarna alfajtól az északi szavannákon megtalálható őszes szürke alfajon keresztül a száraz területeken élő világosbarna alfajig.
Magassága akár 1,2 m is lehet, súlya 12–25 kg. A nőstények általában nagyobbak és súlyosabbak, mint a hímek. A hímek szarvatviselnek, melynek hossza elérheti a 7-18 cm-t.
Szaporodása
A hímek 12 hónapos korukban, a nőstények 8-10 hónapos korukban érik el ivarérettségüket. A pusztai bóbitásantilop párzási időszaka egész évben tart. A nőstény 6-7 hónapos vemhesség után egy borjút ellik.
Táplálkozása
Étrendje széles, a növények levelei, virágai és gumói mellett elfogyasztja a rovarokat, békákat, kisebb madarakat és még a dögöt is. Mindaddig, amíg a növényi táplálék elegendő számára, víz nélkül is elél, mivel a szükséges vízmennyiséget a növényekből szerzi meg. Az esős évszakban gyakran egyáltalán nem iszik, a vizet gyümölcsökből szerzi meg. A gyümölcsöket gyakran olyan fák alatt találja, melyeken majmok élnek.
Életmódja
A faj mind éjjel, mind nappal aktív, bár az emberi települések közelében inkább éjszakai életmódot folytat. A hímek territoriális állatok, mirigyváladékukat kövekre és faágakra kenik területük megjelölése céljából. Kedvenc pihenőhelyük a talajszinttől kiemelkedő magaslaton helyezkedik el, ahonnan territóriumukat szemmel tarthatják. A nőstények ezzel ellentétben a rejtőzködésre alkalmas helyeket kedvelik. A faj sikere abban rejlik, hogy képes a legkülönbözőbb élőhelyeken megmaradni, és a körülményekhez, valamint a rendelkezésre álló táplálékhoz alkalmazkodni.
forrás: wikipedia
|