A vöröscsőrű bivalymadár vagy vöröscsőrű bivalyszövő (Bubalornis niger) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes)rendjébe és a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Kelet-Afrika és Dél-Afrika szavannáin és bozótos vidékein él. A következő országokban fordul elő: Angola, Botswana, Namíbia, a Dél-afrikai Köztársaság, Szváziföld, Mozambik, Zimbabwe, Zambia, Tanzánia, Uganda, Ruanda, Kenya, Szomália, Etiópia és Szudán.

Alfajai

• Bubalornis niger intermedius
• Bubalornis niger militaris
• Bubalornis niger niger

Megjelenése

24 centiméteres testhosszával és 65 grammos tömegével a szövőmadárfélék családjának egyik legnagyobb testű képviselője. Tollazata fekete színű, az elülső szárnyevezőtollak feketék. Fő elkülönítő bélyege a közeli rokon fehércsőrű bivalymadártól (Bubalornis albirostris)vörös színű csőre, szemben annak fehér csőrével. Szeme barna, lábai vörösesbarnák.

Életmódja

Elsősorban magvakkal, gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. Utóbbiakat főleg a szaporodási időszakban fogyasztja nagyobb mértékben.

Szaporodása

A bivalymadarak egyedülálló tulajdonsága a madárvilágban, hogy úgynevezett „álpénisz”-szel rendelkeznek. ezzel stimulálják a tojókat a párzásra.

A hímek a szavanna valamely nagyobb fájának szélső kornaágaira függesztik fel tüskés ágakból épített, himbálódzó fészküket és ide igyekeznek becsalogatni a tojókat. Több hím közösen építi meg a fészket, mely így akár 3 méter magas és 4,5 méter széles is lehet. Egy ilyen nagyobb fészektelepen akár 100 madár is élhet együtt. De a telepen belül minden hímnek megvan a maga tulajdonrésze. A tojók kiválasztják a nekik alkalmasnak tűnő fészket és abban alakítják ki a fészekkamrát, melyet száraz fűvel és levelekkel bélelnek ki. Ide rakják 3-4 tojásukat, melyeket egymaguk költenek ki.

forrás: wikipedia