A kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe tartozó családja.

Előfordulásuk

Elterjedésük

A kormoránok jelen vannak minden kontinensen kivéve az Antarktiszt. A legtöbb faj a trópusokon és a déli mérsékelt öveken él. Nem találhatóak meg Közép– és Észak-Ázsiában. Sok faj él Kanadában.

Élőhelyük

Megtalálhatóak a tengereken, a partokon valamint a belföldi vizekben. Egyes fajok csak a belföldi vizeknél élnek, de mindegyik élőhelyük egyformán lakott a részükről. A belföldi vizek közzé tartoznak a folyók, tavak, főleg halastavak.

Megjelenésük

A kormoránok közepes és nagy erős testfelépítésű vízimadarak. Testhosszuk 45–100 centiméter, testsúlyuk 360–2800 gramm (a csököttszárnyú kárókatona akár 4 kilogramm is lehet). Tollazatuk színe 2 féle lehet, az egyik mikor egyszínű fekete vagy barna és a szaporodási időszakban ragyog, a másik mikor csak felül sötét színű és alul fehér. A hímek általában nagyobbak és nehezebbek a tojóknál. A fiatal madarak szürkésbarna színűek és hasuk valamivel halványabb. A kormoránok nyaka hosszú, farkuk hosszú, ék alakú. Csőrük hosszú, viszonylag magas és éles. Lábuk rövid, úszóhártyás, ezért a szárazföldön esetlenül mozognak. Szárnyaik rövidek, enyhén lekerekítettek. Repülési sebességük akár a 80 km/h is elérheti. A repülő fajoknak szárnyfesztávolságuk 80–160 centiméter.

Életmódjuk

Ellentétben más vízimadarakkal nem pihennek a vizen, hanem a szárzaföldön. Ilyenkor magasabb helyeket keresnek, mint szikla vagy ág. Mikor elhagyják a vizet és kirepülnek a szárazföldre meg rázzák a tollaikat és szárnyaikat kinyitják hogy tollazatuk gyorsabban száradjon. Táplálékuknak a fő képviselője a hal, de egyes fajok táplálkoznak még más vízi állatokkal is, mint például csigákkal, kagylókkal és férgekkel, valamint néha hüllőkkel és kétéltüekkel. Táplálékuk 50%-át a halak teszik ki, leginkább a 5–25 centiméter hosszúak, ritkán akár 60 centiméter is. Vadászni zuhanással vagy egy kis ugrással szoktak és a zsákmányt felhozzák a felszinre. Általában egyedül vadásznak de egyes fajok csoportokban is.

Szaporodásuk

A kormoránok jellemzően telepekben fészkelnek, amelyek 10–től akár százezer párig is kiterjedhetnek. Gyakran fészkelnek egy helyen más vízi madarakkal is. A fészkelőhelyeket a hímek választják ki, ezek lehetnek sziklák, tengerpartok, fák de ez fajtól függ. A hímek szárnyukat csapkodva és bemutatva világos torkukat csalják magukhoz a tojókat. Néha előfordul hogy két évben ugyanaval párosodnak a hímek, de általában minden évbe másikkal. A fészkeket mindkét szülő építi, egyes fajoknál ez csak egy üres homokföldbe kiásott mélyedés, más fajoknál algákból, iszapból és ürülékből készült fészek. Egyes esetekben ugyanazt a fészket használják következő évben is. Fészekaljuk 2–3 fehér tojásból áll (ritkán 4), amelyet 23–35 napig költenek. Az utolsó tojásból kikelt fiókák gyengébbek mint az idősebb testvéreik, ezért szinte mindig szinte az első 3 napban meghalnak.

forrás: wikipédia