A szárnyas hangya 49,5 millió évvel ezelőtt vált kövületté, legalábbis ilyen idősnek tartják azt a sziklát, amely a lenyomatát megőrizte. A Titanomyrma lubei névre keresztelt őslény rokonságban áll a korábban Németországban talált óriás hangyákkal. E távoli rokonság alátámasztja azt az elképzelést, miszerint az egykori éghajlat felmelegedése kedvezett a meleget kedvelő óriás rovaroknak, amik így be tudták népesíteni a kontinenseket.

Egészen addig, míg ezt az új fossziliát fel nem fedezték, csak egy Tennessee államban talált hangyaszárny fossziliájából következettek arra, hogy Észak-Amerika területén egykor ilyen óriási rovarok is éltek. A maga 5,1 cm-es hosszával e hangya nem a valaha fellelt legnagyobb példány. A Németországban korábban talált egyed valamivel nagyobb, ami azonos az Afrikában ma is élő repülő hangya, a Dorylus wilverthi méretével.

A tudomány egy különös ellentétre is rámutatott a lelet kapcsán: noha a hatalmas méretű hangyák leletei a hűvösebb klímájú helyekről kerültek elő, a nyolc legnagyobb, ma is élő hangyafaj főként a trópusokon található meg. Ez arra ösztönözte a kutatókat, hogy megpróbálják rekonstruálni, milyen is lehetett az egykor élt óriási repülő rovarok környezetének klímája. Arra jutottak, hogy ezek a területek – Észak-Amerika, Európa – szintén a trópusi övezetbe tartoztak.

forrás:www.bombahir.hu