A vándorsólyom a madarak (Aves) osztályának a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül asólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása

A vándorsólyom kozmopolita elterjedésű faj, amely megtalálható Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában ésAusztráliában. Nagy elterjedési területe miatt számos alfaja alakult ki. Nem vonuló, de az északi populációk kóborló egyedei télen délebbre húzódnak, míg az enyhébb éghajlaton költő állományok egyedei helyben maradnak, bár ezek is nagy területen kóborolnak.

Alfajok

Az egyes alfajokhoz tartozó egyedek testmérete és színezete jelentősen különbözik. A legtestesebbeket az Északi-sarkhoz közeli vidékeken, a legkisebbeket a sivatagos területeken találjuk. 21 alfaját különböztetik meg:

• Falco peregrinus peregrinus – Eurázsia lombosövi és boreális zónája Írországtól a Csendes-óceán partvidékéig, ez az alapfaj
• Falco peregrinus calidus – északabbra él, mint az alapfaj; tundra vidéken él a Kola-félszigettől a Léna folyó vidékéig
• Falco peregrinus japonensis – Kelet-Szibéria, Kamcsatka és Japán.
• Falco peregrinus brookei – az alapfajtól délebbre költ Európa és Nyugat-Ázsia mediterrán jellegű vidékein, az Ibériai-félszigettől,Olaszországon, a Balkánon és Törökországon át Irakig és Iránig
• Falco peregrinus babylonicus – hegyvidéki területek Ázsiában, Irán középső részétől, Afganisztánon, a Himalája déli részein át KínaCsendes-óceáni partvidékéig
• Falco peregrinus peregrinator – India, Banglades, Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnam és Malajzia.
• Falco peregrinus ernesti – Indonézia, a Fülöp-szigetek és Új-Guinea.
• Falco peregrinus furuitii – Ogasawara-szigetek (körülbelül 1000 km-re délkeletre Honshū szigetétől).
• Falco peregrinus macropus – Ausztrália északi és keleti része
• Falco peregrinus submelanogenys – Nyugat-Ausztrália
• Falco peregrinus nesiotes: Vanuatu és a Fidzsi-szigetek.
• Falco peregrinus pelegrinoides: Mauritánia, Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia, Egyiptom, Szudán,Izrael és Szíria)
• Falco peregrinus madens – Zöld-foki-szigetek
• Falco peregrinus minor – Afrika a Szaharától délre
• Falco peregrinus radama – Madagaszkár
• Falco peregrinus tundrius – Észak-Amerika tundra övezete
• Falco peregrinus anatum – Egyesült-Államok középső és déli része
• Falco peregrinus pealei – Kanada nyugati partvidéke mentén
• Falco peregrinus cassini – az Andok Kolumbiától Dél-Amerika déli részéig
• Falco peregrinus kreyenborgi
• Falco peregrinus macropus

Magyarországon a törzsalakhoz (F. p. peregrinus) tartozó egyedek fészkelnek és a fészkelési időszak után kóborló, sokfelé felbukkanó példányok döntő többsége is ehhez az alfajhoz tartozik. Átvonulóban ritkán megjelenik az északi (F. p. calidus) alfaj néhány egyede. Ez utóbbi ezidáig 8 alkalommal került elő hazánkban.

Megjelenése

E ragadozó hossza 40-46 centiméter, szárnyfesztávolsága 92-110 centiméter, a testtömege a hímnél 600-750 gramm, míg a tojónál900-1300 gramm. A hím egyharmaddal kisebb, mint a tojó. A kifejlett példányok tollazata a hátoldalon sötét palaszürke, a hasoldalon hófehér alapon sorokba rendeződött fekete, csepp alapú pettyekkel. Faji jellegzetessége afekete sapka és a széles, fekete, jól körülrajzolt barkó pofája két oldalán. A felsőtesten sötétbarna alapszínű fiatal egyedeken is jól látható ez, csak színe barna. A fiatalok hasi tollazatának alapszíne halvány sárgásbarna, hosszúkás sötétbarna szárfoltozással.

Életmódja

A vándorsólyom tartós, gyakran élethosszig tartó párkapcsolatban él. Bár elsősorban sziklafalakon, magas épületeken költ, akár a földre (például homokdűnére) is lerakhatja tojásait. Vadászatra kedveli a nyílt, szabad területeket, például a pusztákat, sztyeppéket, mocsarakat és félsivatagokat. Vadászterületének nagysága rendszerint 40 - 200 négyzetkilométer. A vándorsólyom szinte kizárólag repülő madarakra vadászik. A veréb nagyságútól a gém méretűig több száz madárfaj szerepel az „étlapján” világszerte. Emellett nagyobb, repülő rovarokat, denevéreket, egyes helyeken rágcsálókat is zsákmányolnak.Támadását általában nagyon magasról indítja. Összezárt szárnyakkal, meredek szögben, zuhanórepülésben támad, amelyet rövid, erőteljes szárnycsapásokkal gyorsít fel. Ilyenkor – mérések tanúsága szerint – akár a 400 km/órát is elérheti a zuhanó madár sebessége. Az áldozatot kisebb sebességnél egyből megragadja. Nagyobb sebesség esetén, pedig hátrafeszített, borotvaéles hátsó karmával „hasítja” végig a zsákmány hátát, általában eltörve annak gerincét. Emellett más módszerekkel is szokott vadászni. Ilyenkor a sík, vizes területek felett alacsonyan és gyorsan repülve pásztázza a vízpartot és a sekély részeket, parti madarak után kutatva. A felriadó csapatból gyakran sikeresen zsákmányol. Sokszor vadászik párban is. Téli időszakban az összeszokott párok együtt indulnak vadászni. Általában a hím magasabban kíséri a tojót, és ő támad először a felriasztott prédára. Ha az első támadás nem sikerül, akkor felváltva támadják a kiszemelt zsákmányt. Bármilyen jó vadász is azonban a vándorsólyom, csupán minden ötödik-tizedik támadása eredményes. Hazánkban leggyakoribb zsákmánya a házigalamb és aseregély, de a táplálékmaradványok és az eddigi megfigyelések alapján meggyvágó, kék cinege, fekete rigó, veréb-fajok is kedvelt prédái. Vizes élőhelyeken főleg dankasirályt, csörgő récét és pajzsoscankót ejt el. Képes elfogni a kiválóan repülő sarlósfecskét is. A szabad természetben 20 évet is élhet.

Szaporodása

Ivarérettségét 3 éves korban éri el. A költési időszak márciustól májusig terjed ki, évente egyszer költ. A tojó 3-4 tojást rak, melyeken 29-32 napig kotlik. A fiatal madarak 35-42 nap múlva repülnek ki.

Kárpát-medencei állománya

A vándorsólyom hazai állománya az 1930-as években 40-50 pár lehetett. Legkedveltebb költőterületei közé tartozott a Bükk, a Zemplén, ezen felül a Dunakanyar és tágabb térsége: a Pilis, a Börzsöny és a Gerecse. 1950-ben 19 párra becsülték az országos állományt, de csak néhány párnál találtak fiókákat. Az állomány csökkenésében ekkor a fészkek kifosztása is jelentős szerepet játszott. Az Európai Természetvédelmi Bizottság 1973-ban Strassbourgban tartott ülésén készült jelentésében megállapította, hogy a világállomány a környezetben tartósan felhalmozódó, szintetikus rovarirtó szerek, főleg a DDT bevezetése okozta. Utolsó ismert hazai költőhelye a bükki köveken volt 1964-ben, ekkor a Budapesti Állatkert számára begyűjtötték a fiókákat. Ezután sikeres költésről már nincs adat. Egy nagyméretű balatoni halpusztulást követően hazánkban – a világon először – 1968-ban a DDT használatát betiltották, ezt követően még évtizedeket kellett várni, amíg kedvező hatások jelentkeztek. A fajvédelmi intézkedések, főként az emberre is veszélyes DDT betiltásának hatására Nyugat-Európában állománya lassan stabilizálódott. 1997-ben Magyarországon 33 év után ismét sikeresen költött vándorsólyom, a fészekből 2 fiatal madár repült ki. 1997 óta a vándorsólyom minden évben sikeresen költött hazánkban. A párok száma lassan növekszik, 2005-ben már 7 pár fészkelt.

Veszélyeztető tényezők

Zavarás - A fészkelőhelyek háborgatása a növekvő turizmus miatt egyre gyakoribb. A zavarás legtöbbször nem szándékos, de az ismert, tradicionális helyeket madármegfigyelés céljából is felkeresik. Ez is elegendő lehet ahhoz, hogy a sólyom magára hagyja a tojásokat, illetve a fiókákat. Ha a zavarás hosszabb ideig tart és a madár nem mer visszatérni a fészekhez, akkor ez a fészekalj pusztulásával járhat – kihűlnek / túlmelegednek / eláznak a tojások, hőgutát kapnak / megfáznak a frissen kikelt fiókák. Legtöbbször az óvatlan kirándulók, illetve az erdészeti munkák zavarják meg a költést.

Rossz minőségű fészkelőhelyek - A vándorsólyom a sólyomfélékhez tartozó többi fajhoz hasonlóan nem épít fészket. Rendszerint természetes vagy mesterséges sziklaüregekben, emberi építmények zugaiban rakja le tojásait. A rosszul megválasztott költőüregekben gyakori a tojások vagy a fiókák pusztulása, de előfordul az bányászati tevékenység miatt, időjárásra visszavazethető okok (például csapadékvíz lefolyása az üregbe stb.) miatt is.

Áramütés - Ma a ragadozó madarakat fenyegető egyik legnagyobb veszélyforrás a középfeszültségű hálózatok oszlopain elszenvedett végzetes áramütés, amely a vándorsólymot is fenyegeti. Az áramszolgáltatók, a Nemzeti Parkok és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a legveszélyesebb oszlopok femérésével és szigetelésével próbálják kiküszöbölni az elhullásokat.

Vegyi anyagok - A vándorsólyom az 1960-as években egy növényvédőszer, a diklór-difenil-triklór-etán – vagy közismertebb nevén a DDT – miatt pusztult ki hazánkból (és az északi félteke sok részéről). A DDT a táplálékláncon keresztül bejutott a sólymokba, és felhalmozódott szervezetükben, ahol a hormonháztartásra fejtette ki hatását. Ennek eredményeképpen megváltozott a sólymok viselkedése, elmaradt a párzás, illetve sikeres párzás esetén, a képződő tojásokba nem épült be a kalcium – az így lágyhéjúvá vált tojások pedig összetörtek a kotló madár alatt. A DDT 1968-ban betiltották hazánkban, majd később a világ más részein is. A vándorsólyom állományai lassan helyreállnak, azonban a veszély nem múlt el.

Fészkek kifosztása - Korábban a költések sikerét a fészekaljak solymászati célra történő kifosztása jelentősen veszélyeztette. A természetvédelmi jogszabályok és érdekérvényesítés szigorodása, valamint a fogságban tartott madarak eredményes tenyésztése miatt ma már ez nem jellemző.

Lelövések - Egyes vadászok ragadozó madarakkal szembeni hagyományos ellenérzései miatt ritkán, de még ma is előfordulnak illegális lelövések. Ez ellen a vadászati és természetvédelmi szervezetek közösen küzdenek.

A vándorsólyom magyarországon fokozottan védett, emellett a Washingtoni-egyezmény (CITES) által is védett. Emiatt exportja és importja is engedélyköteles. Mivel a solymászoklegkedveltebb vadászmadara, a bemutatókon, vadászatokon való részvétel során be kell tartani az előírásokat.

forrás : wikipédia