Az európai vadászok szívét talán ez az afrikai vadfaj dobogtatja meg leginkább. Komor harciasságáról legendák keringnek, nem véletlenül sorolták a legveszélyesebb nagyvadak sorába.
A kafferbivaly méltán őrzi előkelő “dobogós” helyét a “Big Five” között… 
A rendkívül erős, robusztus felépítésű kafferbivaly elérheti a 150-160 cm vállmagasságot és a 800-1000 kg testtömeget is ().

A bikák fejtetejét-homlokát sisakszerűen borítja a széles összenőtt szarvpáncél, a lefelé, majd ívben fel- és hátrahajló hatalmas szarvak terpesztése a métert is meghaladhatja. A tehenek testtömege és szarva is kisebb, a szarvtövek keskenyek.
Szőrzete rövid, szürkésfekete, az idős példányok gyakran kopaszodnak, palaszürke színűek.
A kafferbivaly Namibiában Caprivi és Kavango régiókban, valamint Busmanland északi vidékein, a botswanai határ melletti területeken él, ezen kívül egy kisebb állománya a Vízhegy Vadvédelmi területen (Waterberg Plateau Park) is megtalálható. Kedvelt élőhelye a sűrű bozótosokkal szabdalt füves szavannák, mindig vízközelben. A kafferbivaly alapvetően éjszaka, a késő délutáni óráktól kora reggelig aktív, a nappali hőség idejét a bozót árnyékában hűsölve, kérődzéssel tölti el. Fűevő, a száraz füvet is legeli. Sok vízre és — a paraziták, valamint a hőség elleni védekezésül — dagonyázási lehetőségre is szüksége van naponta legalább egyszer. Társas vadfaj, bikák-tehenek-borjak vegyes csapatai akár több százas létszámúak is lehetnek. Az idős bikák gyakran egyedül, vagy 2-3 fős csapatokban járnak. Namibiai állományai a Dél-Afrikai uralom idején erősen megcsappantak, azonban az északkeleti vadvédelmi területek kialakításával számuk gyorsan helyreállt, amiben jelentős szerepet játszott a botswanai területekről (Chobe, Okavango-delta) való utánpótlás, bevándorlás is. Természetes élőhelyén a víziló és az oroszlán mellett a bennszülött lakosság leggyakoribb konfliktusforrása a kafferbivaly. A csapatokból kivert, mogorva öreg bikák gyakran a leglehetetlenebb helyeken, kisebb bozótfoltokban, sűrűségekben verik fel nappali tanyájukat és a közelben elhaladó gyanútlan bennszülötteket innen kirontva megtámadják. Mivel az ilyen támadások leggyakoribb áldozatai, sérültjei általában nők és gyerekek, a hatóságok azonnal elrendelik a notórius támadó “Problemtier” kilövését. 
A bivalytehén 11 havi vemhesség után, általában október és április között (esős évszak) egy borjat ellik. A felnőtt példányok természetes ellensége az oroszlán lehet, a borjakat ezen kívül a foltos hiénák és a nagyobb krokodilok ejthetik zsákmányul.
Az igen hatékony védekezésre képes kafferbivalyt az oroszlán is csak igen “megfontoltan” támadja meg, mivel a bivalycsapat a megtámadott segítségére siet és az oroszlánt meghátrálásra, vagy éppen egy alkalmas fára kényszeríti. Hivatásos vadászok, san és subiya törzsbeli bennszülöttek többször is megfigyelték, amint az oroszlán több órát volt kénytelen a biztonságos magasban “trónolni”, míg a 150-200 bivalyból álló csapat a fa alól végre eltávozott… Ezért aztán leginkább a csapattól elkóborolt borjak, vagy a magányos egyedek esnek oroszlánok összehangolt támadásának áldozatául, de a harc sokszor itt is kétesélyes.
A bivalycsapat egymással halk, mélyhangú “mörcögéssel” állandóan kommunikál, ami csendes időben tompa morajként elég messzire elhallatszik. Kittenberger és más híres afrikai vadászírók könyveiből ismert hangadás a halódó bivaly messzehangzó, szarvasmarha-szerű “halálbőgése”, amely segélykérő-vagy vészhangot az oroszlánok által lerántott bivaly is hallatja.
A kafferbivaly — mint az egyetlen afrikai vadmarhaféle — sajnos a többi csülkösvadnál jóval érzékenyebb egy igen veszélyes, ragályos betegségre, a száj- és körömfájásra, ezért eredeti, természetes élőhelyén kívül más területeken való meghonosítását nem engedélyezik, lévén Namibia szarvasmarha tenyésztő ország. Így a magán-vadászterületeken, vagy a Farmland vidékén sem fordul elő, természetes élőhelyei viszont állami tulajdonú területek, ahol a bivalykilövési licenceket a koncessziós árveréseken lehet megszerezni. (Erről később.) Ezért aztán annak ellenére, hogy a kafferbivaly Namibiában vadászható vadfaj ,a korlátozott számúkilövési engedélyhez meglehetősen nehéz hozzájutni, legtöbbször másod-vagy harmadkézből sikerül. Külön “szerencse” az egyes különösen veszélyes egyedek kényszerkilövését elrendelő hatósági döntés, amit a hatóság szakmai berkekben azonnal nyilvánosságra hoz és az első jelentkező részére kedvezményes áron kiadják a rendkívüli licencet, de ilyenkor nem mindig akad 2-3 napon belül vendég… A kafferbivaly természetes élettartama 25-30 évre tehető.
A közép-és nyugatafrikai térség őserdeiben él jóval kisebb alfaja, az őserdei- vagy vörös bivaly (Syncerus caffer nanus) amely vörösesbarna szőrzetén kívül abban is különbözik, hogy a bikák homlokán nem található meg a sisakszerű szarvpáncél.

A kafferbivaly egész megjelenése magabiztosságot, erőt sugároz.

Ilyen váratlan találkozásnál mindenkiben felmerülne a kérdés: “Most mit csináljak ?”
(A képet a Djuma Safari Cam készítette) ;

forrás: vadasz.info.hu