A beó (Gracula religiosa) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjábatartozó faj.

Előfordulása

A beó elterjedési területe Délnyugat-India, Kelet-India, a Himalája vidéke, Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnam, Malajzia,Szumátra, Borneó, Jáva, a Kis-Szunda-szigetek és Palawan szigete, mely a Fülöp-szigetekhez tartozik.

A Srí Lanka szigetén élő madarakat, többnyire önálló fajnak fogadják el ceyloni beó (Gracula ptilogenys) néven. A Délnyugat-Indiábanfekvő Nilgiri-hegységben élő alfaját is önálló fajnak tartja a legtöbb szerző, ez a nilgiri beó (Gracula indica).

Eredeti elterjedési területén kívül betelepítették az Amerikai Egyesült Államok déli területeire, főként Floridába, valamint a Hawaii-szigetekre is. Sikertelenül próbálták meghonosítani Hongkongban, a Karácsony-szigeten, Szent-Ilonán és a Brit Indiai-óceáni Területen.

Magas páratartalmú esőerdők lombkoronaszintjén él, de előfordul kávéültetvényeken is.

Alfajai

• Nagy beó (Gracula religiosa religiosa)
• Közép beó (Gracula religiosa intermedia)

Megjelenése

Testhossza 27-30 centiméter. Tollazata fekete. Fő jellegzetessége a feje két oldalán látható sárga színű csupasz bőrfüggelék. Csőre sárga.

Életmódja

Elsősorban gyümölcsevő, de kisebb állatokat (például ízeltlábúakat vagy gyíkokat) is elkap. A beók a madárvilág egyik legjobb hangutánzói, sokféle, szinte fülsértő hangjelzéssel hívják fel magukra a figyelmet. Kisállat-kereskedésekben kapható, kedvelt díszmadár. Akár tizenöt évig is elélhet.

Szaporodása

Monogámok, mindkét szülő aktív szerepet vállal mind a tojások kiköltésében, mind a fiókák felnevelésében. A tojó két-három tojást rak, melyek 14 nap után kelnek ki. A fiókák 21-23 nap múlva már elhagyják a fészket. A fiatalok egy hónapos korukban repülnek ki, amelyet hamarosan a szülők újabb tojásrakása követ. A párzási időszakon kívül összegyűlhetnek nagyobb csapatokban is, de alapvetően erős területvédő magatartás jellemző a párokra.