A barázdás szarvascsőrű vagy más néven goge (Rhyticeros undulatus) vagy régebbi nevén (Aceros undulatus) a madarak osztályánakszalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Ázsia déli részén hatalmas területen elterjedt faj. Elterjedési területe India északkeleti részétől Ázsia teljes déli és délkeleti felén át egészen az Indonéziához tartozó Nagy-Szunda-szigetekig tart (Celebeszen már nem fordul elő).

Síkvidéki és alacsonyan fekvő hegyi esőerdők lakója.

Alfajai

• Rhyticeros undulatus undulatus
• Rhyticeros undulatus aequabilis

Megjelenése

A barázdás szarvascsőrű nagy méretű szarvascsőrű faj, 75–100 cm hosszú madár. A nagyobb testű hím súlya 1,8-3,6 kilogramm, a valamivel kisebb tojóé 1,4-2,7 kilogramm.

A kifejlett hím tollazata a testén és a szárnyán fekete, feje és nyaka krémszínű, torokzacskója sárga, szeme körül egy csupasz pirosszínű bőrfelület látható. Csőre tövétől indulóan feje tetején egy sötétbarna sáv látható. Csőre fakó szaruszínű, a tövénél sötétebb.

A tojó valamivel kisebb testű, mint a hím. Teste szintén fekete, de ellentétben a hímmel egész nyaka és melle szintén fekete. Torokzacskója nem vörös, mint a hímnél, hanem élénk kék színű. Szeme körül egy csupasz vörös színű bőrfelület látható.

Életmódja

Táplálékát főként gyümölcsök, fügék és rovarok alkotják.

Szaporodása

Fészkelés céljából magas (18-30 méteres) esőerdei óriásfák odvait használja. A tojó faodúba zárkózik be a tojásrakás és költés idejére. Ezen időszak alatt a hím táplálja a tojót és a fiókákat.

Természetvédelmi helyzete

A barázdás szarvascsőrű ma még az egyik legkevésbé veszélyeztetett faj a szarvascsőrűmadár-félék családján belül. ATermészetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „nem veszélyeztetett” kategóriába sorolja a fajt.

A faj vadászata helyenként előfordul, mivel a helyiek számára egyrészt fontos húsforrás, másrészt tollait és csőrét felhasználják a rituális célokra. Ameddig azonban a vadászat nem ölt kereskedelmi mértéket és az erdőirtás sem kezdődik el nagyobb mértékben, addig a fajt nem fenyegeti a kihalás veszélye.