Az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis) a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a orrszarvúfélék(Rhinocerotidae) családjába tartozó faj.

Az állat a Rhinoceros nem típusfaja.

Megjelenése

Az indiai orrszarvú a legnagyobb termetű ázsiai orrszarvúfaj. Testhossza 3,0-3,8 méter, marmagassága 1,7-2,0 méter. Testtömege 1800–2700 kg lehet. A 2-5 centiméter vastag, barnásszürke bőre gazdagon redőzött, melynek hatására megjelenése a középkorilovagok páncélzatára emlékeztet – ezért nevezik a fajt páncélos orrszarvúnak is. A redőkben a bőre vékony, és világos színű. Szőrzet csupán a farok és a fülek végén található. Jellegzetes – névadó – szerve a tülök. Az indiai orrszarvú fején egyetlen tülök van, melynek hossza 20–61 cm-es, ennek anyaga szaru.

Elterjedése

Indiában, Nepálban, Bangladesben és Pakisztán északi részén él. A folyómenti füves élőhelyeket részesíti előnyben, melyek közelében mocsaras és erdős területek is vannak.

Életmódja

Az indiai orrszarvú többnyire magányosan él, kivéve a borjakat nevelő nőstényeket. A hímek saját territóriumot birtokolnak, ezek a területek azonban kis mértékben átfednek egymással. Az állatok a területükön belül meghatározott ösvényeket használnak, melyeket a lábukon lévő mirigyek váladékával, vizeletükkel és ürülékükkel jelölnek meg. Az ürülékhalmok fontos helyszínei az egyedek közötti kommunikációnak, mivel gyakran több egyed is ugyanazt az ürülékhalmot használja. A nőstények a különböző hímek territóriumaiban szabadon járnak. A hímek alkalmanként heves harcot vívhatnak, melyben hosszú metszőfogaikat is használják; ennek eredményeként mély sebeket ejthetnek egymáson, melyek akár a vesztes fél halálát is okozhatják. Azonban ha bőséges a táplálékellátottság, az sem ritka, hogy néhány állat békésen legelészik együtt. Szívesen dagonyáznak, mely segíti a hőszabályozásukat, és védelmet nyújt a kórokozók ellen is. Gyorsan futnak, sebességük akár 40 km/h is lehet, emellett igen jól is úsznak. Szaglásuk és hallásuk kiváló, látásuk azonban igen gyenge. A fiatal egyedekre a tigrisek jelenthetnek veszélyt, a felnőtt állatok egyetlen ellensége azonban csak azember.

Táplálkozása

 

Az indiai orrszarvú növényevő. Naponta testsúlyának mintegy 1%-ának megfelelő mennyiségű, az évszaknak megfelelően igen változatos táplálékot fogyaszt, melynek körülbelül 80%-át fűfélék alkotják, emellett gyümölcsöket, leveleket, fák és bokrok ágait, vízinövényeket is esznek, de elfogyasztja a mezőgazdasági terményeket is. A legeléshez mozgékony felső ajkát használja.

Szaporodása

Nincs kiemelt szaporodási időszakuk, egész évben párosodhatnak. Az udvarlás kicsit agresszívnak tűnik, mivel a hím hevesen űzi a nőstényt. A nőstények átlagosan három évente, mintegy 16 hónapos (465-490 napos) vemhesség után egy borjúnak adnak életet. Az utód tömege születéskor 60–77 kg, mely gyorsan növekszik, a naponta elfogyasztott 20-30 liter tej hatására naponta 1–2 kg-ot gyarapszik testtömege. Bár a borjak már 3-5 hónapos korukban elkezdenek szilárd táplálékot is fogyasztani, 18-20 hónapos korukig még szopnak. Ivarérettségüket a nőstények 5-7, a hímek 8-10 éves korukban érik el. Várható maximális élettartamuk 40 év körül van.

Természetvédelmi állapota

 

Indiai orrszarvú tehén és borja

Az indiai orrszarvú védelme ma már sikeresnek mondható, hiszen még a 20. század elején létszámuk 200-nál is kevesebb egyedet számlált, addig mára a vadon élő állományt közel 2500 egyed alkotja. Ennek ellenére a faj továbbra is erőteljesen veszélyeztetett. Jelenleg is zajlanak olyan természetvédelmi programok, melyek célja az indiai orrszarvúk visszatelepítése olyan területekre, ahonnan teljesen eltűntek. Védelmük a nemzeti parkokban és rezervátumokban megoldottnak látszik, ezeken a területeken ugyanis vadőrök vigyázzák az orrszarvúkat. Az egyik legnagyobb veszélyt mindmáig az orvvadászat jelenti. Tülkének ugyanis a tradicionális keleti orvoslásban gyógyhatást tulajdonítanak, fájdalom- és lázcsillapítóként, valamint nemi vágyfokozóként használják. Emellett az emberiség létszámának növekedésének hatására egyre nagyobb területek kerülnek művelésbe, melyek révén az indiai orrszarvúk élőhelyei egyre fogyatkoznak. Az élőhelypusztítás másik következménye az élőhelyek szétdarabolódása, melyek hatására a populációk elszigetelődnek egymástól, így az elkülönült populációk genetikai állománya erősen leromlik. A Természetvédelmi Világszövetség(IUCN) Vörös Könyvének besorolása szerint „veszélyeztetett” faj.

Indiai orrszarvúk az állatkertekben

 

Portré

Az indiai orrszarvú immár közel 500 esztendeje tartja bűvöletben az európai embereket, így mindig is az egyik legnépszerűbb lakója volt az állatkerteknek. Mivel vadon élő állománya veszélyeztetett, így a fajnak Európában is tenyészprogramja van. A fogságban való tenyésztés hozzájárulhat a faj, valamint a faj genetikai állományának fennmaradásához. Népszerűsége miatt az állatkertekben élő orrszarvúk alkalmasak rá, hogy vadon élő fajtársaik nagykövetei legyenek, valamint ráirányítsák az emberek figyelmét a természetvédelem fontosságára. Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban találkozhatunk két fiatal hím indiai orrszarvúval.