Ausztrál kéknyelvűszkink
Az ausztrál kéknyelvűszkink vagy közönséges kéknyelvűszkink (Tiliqua scincoides) a vakondgyíkfélék (Scincidae) családjának egyik nagy méretű képviselője.
Elterjedése
Ausztrália szárazabb területeit, félsivatagait, füves-bozótos helyeit népesíti be. Az Északi Terület felső harmadában, Nyugat-Ausztáliaészaki részén és Dél-Ausztrália délkeleti területein fordul elő a leggyakrabban. Helyenként nagy egyedszámban fordul elő.
Megjelenése
A kifejlett állat testhossza megközelíti az 50 cm-t, ennek mintegy egyharmada a farok. Mint a Tiliqua nembe sorolt valamennyi fajnak, ennek is jellegzetes bélyege a testmérethez képest igen hosszú, mozgékony, fénylő kék nyelve. Színezete szürkésbarna, 7 vagy 9 egészen sötét csíkkal.
Életmódja
Az ausztrál kéknyelvűszkink egyike a legnagyobb termetű vakondgyíkoknak, és rokonai többségétől eltérően nagyrészt a talaj felszínén tartózkodik. Mozgása lassú, nehézkes, inkább kígyózó, mint a gyíkokra jellemző futás. Ennek ellenére időnként magasabb tárgyakra — kidőlt fatörzsekre, sziklákra — is felmászik. Táplálékát elsősorban növényi részek (gumók, magvak, gyökerek stb.) alkotják, de ha módjában áll talajban élő férgeket, rovarlárvákat fogni, azokat is előszeretettel fogyasztja. Fogai viszonylag erőteljesek, az állkapcsa is jól fejlett. Az idők során elvesztett fogak pótlódnak. Természetes ellensége viszonylag kevés van, de a kacagójancsik, aragadozó madarak, egyes nagyobb kígyók, és az elvadult kutyák és macskák azért el-elkapnak néhány példányt. Az élőhelyeit átszelő utakon gyakorta elgázolják az autók. Ha veszély fenyegeti nem menekül el (amúgy sem képes gyors mozgásra), hanem kitátja száját, felfújja magát és öltögeti kék nyelvét, hogy veszélyesnek véljék.
Szaporodása
Az egyedek az év legnagyobb részében magányosan élnek. A párosodási időszak szeptember és november között van. Szaporodása igen érdekes, úgynevezett álelevenszülés. Az embriók, amelyek tojásburok nélküliek, a nőstény petevezetékeiben fejlődnek. A petevezetékeken tasakszerű bemélyedések vannak, amelyek a méhlepényhez hasonló feladatot látnak el. Egyszerre csak kevés utódot hoz a világra, általában négyet, de megfigyeltek tíznél több ivadékot is egy nősténynél. A fiatal egyedek 3-5 hónappal a párosodás után "születnek meg".
Mint díszállatok
Hamar kezessé válnak, közepesen mozgékonyak, lábaik kicsik és gyengék. Tartásuk kezdőknek is ajánlott. Megfelelő élettérre azonban mindenképp szükségük van méreteik miatt. Csak egyedül, vagy párban tarthatóak, terráriumában elengedhetetlen a melegedő lámpa használata. Szívesen fogyasztják mind az állati, mind a növényi táplálékot (tücskök, kukacok, lárvák, zöldségfélék).
forrás: wikipedia
|