A fehérfarkú szarvas vagy virginiai szarvas (Odocoileus virginianus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások(Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása

A fehérfarkú szarvas Észak- és Közép-Amerikában él, valamint Dél-Amerika északi részén Peruig és Brazíliáig. Egyike a leginkább elterjedt és leggyakoribb szarvasfajoknak. Óriási elterjedési területén belül rengeteg élőhelytípushoz alkalmazkodott. Ugyanúgy megtalálható az Egyesült Államok keleti államainak lombhullató erdeiben, mint a prériken. Floridában az Everglades mocsárvidéken is megél és szintén megtalálható Arizona és Mexikó félsivatagaiban is. Dél-Amerikában elsősorban galériaerdőkben és az Andok bozótos vidékein fordul elő, a zárt trópusi esőerdőt kerüli. Közép- és Dél-Amerikában jóval ritkább faj, mint Észak-Amerikában.

Új-Zéland, Csehország és Dél-Finnország egyes területein is meghonosodott. Elterjedési területének egyes részein fajfenntartó programokra lenne szükség.

Alfajai

• Odocoileus virginianus acapulcensis
• Dél-amerikai fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus apurensis) - Venezuela, Guyana és Brazília északi részén él.
• Odocoileus virginianus borealis
• Odocoileus virginianus cariacou
• Carmen-hegyi fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus carminis)
• Odocoileus virginianus chiriquensis
• Floridai fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus clavium) - ez az alfaj, mely a legkisebb termetű a fehérfarkú szarvas alfajai közül kizárólag a Florida államhoz tartozó, a Floridai-félszigettől délre található floridai-szigetek némelyikén fordul elő. A vadászat miatt 1945-re már alig 25 példánya maradt. Az intenzív védelemnek köszönhetően számuk ma már 300 egyed körül van. Újabban az otthonukat jelentő szigeteken fellépő intenzív idegenforgalm fenyegeti őket. Mára majdnem az összes egyed két apró szigeten él. Innen néha átúsznak a tengeren a szomszédos szigetekre is. Populációik növekedésének fő gátja a szigeteken fellépő édesvízhiány, amely miatt csak egy igen kicsi populáció lesz életképes. A Természetvédelmi Világszövetség a „kihalással közvetlenül veszélyeztetett” kategóriába sorolja.
• Arizonai fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus couesi) - Arizona
• Odocoileus virginianus curassavicus
• Odocoileus virginianus dacotensis
• Odocoileus virginianus goudotii
• Odocoileus virginianus gymnotis
• Odocoileus virginianus hiltonensis
• Columbiai fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus leucurus) - Nevét az élőhelye mellett levő Columbia folyóról kapta, melyWashington és Oregon államokban található. Korábban veszélyeztett alfajnak számított, mivel alig 400 egyede maradt csak. Az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Központja szerint állományai eléggé megerősödtek, összegyedszámát 3000 egyedre becsülik, emiatt 2003-ban törölték az Egyesült Államokban a veszélyeztetett fajok jegyzékéről. A Természetvédelmi Világszövetség továbbra is a „mérsékelten veszélyeztetett” kategóriába sorolja.
• Odocoileus virginianus macrourus
• Avery-szigeti fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus mcilhennyi)
• Odocoileus virginianus margaritae
• Odocoileus virginianus mexicanus
• Odocoileus virginianus miquihuanensis
• Odocoileus virginianus nelsoni
• Odocoileus virginianus nemoralis
• Odocoileus virginianus nigribarbus
• Odocoileus virginianus oaxacensis
• Északnyugati fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus ochrourus) - az Egyesült Államok északnyugati részén fordul elő.
• Odocoileus virginianus osceola
• Odocoileus virginianus peruvianus
• Odocoileus virginianus rothschildi
• Odocoileus virginianus seminolus
• Odocoileus virginianus sinaloe
• Odocoileus virginianus taurinsulae
• Texasi fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus texanus) - Texas
• Odocoileus virginianus thomasi
• Odocoileus virginianus toltecus
• Odocoileus virginianus tropicalis
• Közép-amerikai fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus truei) - Costa Rica és Panama területén él.
• Odocoileus virginianus ustus
• Odocoileus virginianus venatorius
• Odocoileus virginianus veraecrucis
• Északi fehérfarkú szarvas vagy virginiai szarvas (Odocoileus virginianus virginianus) - ez a leginkább elterjedt alfaj, Észak-Amerikakeleti partvidékén él, délre egészen Florida államig
• Odocoileus virginianus yucatanensis

Megjelenése

 

Két hím fehérfarkú szarvas

A hím marmagassága 80-100 centiméter, a nőstényé jóval kisebb. A hím testtömege legfeljebb 100 kilogramm, nőstény 70 kilogramm is lehet. A szarvasnak a tövénél hátrafelé, feljebb félkörben előrehajló agancsa van, amely télen leválik, és a következő párzási időszakig újból kifejlődik. Veszély esetén a fehérfarkú szarvas nagy ugrásokkal menekül, eközben farkát felfelé tartja, így jól látható alsó részének fehér színe, s ezáltal a többi szarvas is felfigyel a veszedelemre. A szarvastehén kisebb, mint a hím, és nincs agancsa. A borjú fehér pettyes barna bundájával jól beleolvad a környezetbe.

Életmódja

A fehérfarkú szarvas magányosan vagy körülbelül hat állatból álló családokban él; hidegebb teleken néha csordákba tömörül. Táplálékafűfélék, levelek, sarjhajtások, gallyak, sok növény termése és virága. Az állat körülbelül 10 évig él.

Szaporodása

 

Fehérfarkú szarvas borjú

A nőstény egyéves, a hím másfél éves korban éri el az ivarérettséget. A párzási időszak tavasszal van. A vemhesség 200-204 napig tart. A szarvastehén korától függően 1 vagy 2 borjút ellik.

Rokon fajok

A fehérfarkú szarvas legközelebbi rokona és az Odocoileus nem másik faja az öszvérszarvas (Odocoileus hemionus). Ahol a két faj elterjedési területe fedi egymást olykor hibridizálnak is.

Természetvédelmi helyzete

A fehér emberek észak-amerikai betelpülése előtt becslések szerint mintegy 40 millió fehérfarkú szarvas élhetett Észak-Amerikában. Az indiánok ősidők óta vadásztak rájuk, de ez nem befolyásota jelentősen állományaik nagyságát és mindenhol gyakori fajnak számított. A telepesek elsősorban húsa és bőre miatt vadásztak rá, később azonban elterjet lett a pusztán szórakozás céljából való vadászat is. A mértéktelen vadászat miatt egyedszámuk nagyon megcsappant és 1900 körül már alig több mint 500 000 egyedük élt. Ekkortól szigorúbb szabályoknak lett alávetve a vadászat és ez e legtöbb helyen a populáció megerősödését eredményezte. Azonban nem mindenütt egyforma mértékben erősödött meg az állomány. A Nagy-tavak vidékén ma ugyanolyan gyakori faj, mint egykor lehetett, de más területeken kevésbé elterjedt faj. Mára az Egyesült Államokban nagyjából 14 millió egyede élhet. Kanadában csak az ország déli területein fordul elő, de állományai ott is stabilak. Mexikóban, valamint Közép- és Dél-Amerika területén azonban állományai ma is fokozatosan csökkennek.

A Természetvédelmi Világszövetség magát a fajt a „nem veszélyeztetett” kategóriába sorolja. Egyes alfajai azonban többé-kevésbé fenyegetettek.

forrás: wikipedia