Pápaszemes repülőkutya

A pápaszemes repülőkutya (Pteropus conspicillatus) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjéhez, ezen belül a nagydenevérek (Megachiroptera) alrendjéhez és a repülőkutyafélék (Pteropodidae) családjához tartozó közepes méretű faj.

Elterjedése, élőhelye

A pápaszemes repülőkutya elsősorban Ausztrália északi részén honos, ahol Queensland államban a Hitchinbrook-sziget és a York-foki-félsziget közötti területen fordul elő. Kisebb kolóniái Új-Guinea szigetén és néhány azt körülvevő kisebb szigeten (Woodlark sziget, Alcester sziget, Kiriwina és Halmahera) is megtalálható.

Trópusi esőerdőkben élő faj.

Megjelenése

Az állat hossza 22-24 centiméter, vitorlafesztávolsága 100 centiméter; testtömege 400-600 gramm. Teste egyöntetű fekete színű, szemei körül feltűnő szalmasárga rajzolattal, melyről nevét is kapta.

Életmódja

A repülőkutya kolóniákban él, alkonyatkor és pirkadatkor a legaktívabb. A nappalt az erdei óriásfák lombozatában függeszkedve alvással tölti. Eléggé nyugtalan faj, még nappal is, amikor a legtöbb éjszaka aktív állat alszik, a pápaszemes repülőkutya hangadásaival hívja fel amgára a figyelmet. Kolóniái többnyire elég nagyok, olykor több ezer állatból is állhatnak.

Amikor elindul éjszaka táplálékot szerezni, a fejjel lefelé lógó pihenőállásból erős szárnycsapásokkal először vízszintes rajthelyzetbe hozza magát, majd a hátulsó végtagjaival elengedi a kapaszkodásra szolgáló ágat.

Tápláléka nektárból és vadon termő gyümölcsfélékből áll, de olykor haszonnövények gyümölcsét is fogyasztja, mindenekelőtt a mangó,és a füge a kedvence. Este nagy csapatokban hagyják el alvóhelyüket, hogy táplálkozni induljanak. Akár 50 kilométeres távolságba is elrepülnek táplálék után kutatva. A fajnak fontos szerepe van több esőerdei fafaj beporzásában és magjainak terjesztésében.

Szaporodása

Az ivarérettséget 1-2 éves korban éri el. A párzási időszak március és május közé esik, a kölykök október és december eleje között jönnek a világra. A párzási időszakban a hímek a kolónián belül egy nagyjából egyméteres átmérőjű revírt alakítanak ki, és itt párzanak a nőstényekkel. Egy hónapos korukig a nőstény bundájába kapaszkodó kicsinyét mindenhová magával cipeli, ezután viszont a kölyök növekvő súlya miatt anyja a kolóniában hagyja éjszakánként, míg ő táplálék után jár. A kölykök két hónapos korában kerül sor életük első repülési kísérletére, de a kolóniát csak három hónapos korukban hagyják el először, hogy önállóan keressenek táplálékot maguknak.

Természetvédelmi helyzete

Mivel olykor a gyümölcsültetvényeken is megjelenik és ott kárt okoz, kártevőként néhol intenzíven irtják. Az élőhelyét jelentő erdőségeket is irtják többfelé. Az ausztrál őslakók táplálék céljából ma is vadásszák. Összállománya nagyjából 100.000 egyedből állhat, amely lassan csökkenő tendenciát mutat. Mindezek ellenére ma még elég gyakori faj, így a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „nem veszélyeztetett” kategóriába van besorolva.

forrás: wikipédia