Homoki macska

A homoki macska vagy margaritamacska (Felis margarita) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjéhez, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjához tartozó faj.

A fajt Victor Loche (1806–1863) francia természettudós fedezte fel a Szaharát átszelő útja során 1855-ben. Nevét Jean-Auguste Margueritte kapitány (1823–1870) tiszteletére kapta, aki ekkor, az akkor még Franciaországhoz tartozó Algériában dolgozott és az expedíció vezetője volt.

Elterjedése, élőhelye

A homoki macska elszórtan elhelyezkedő, kis területeken él Észak-Afrikában, Izraelben, az Arab-félszigeten, Pakisztánban és Türkmenisztánban; valószínűleg Irán északi részén is előfordul. A homoki macska veszélyeztetett faj. Feltételezik, hogy a pakisztáni alfaj kihalt. E macskafaj élőhelye általában a sivatagos és félsivatagos területekre korlátozódik, de esetenként előfordul a környező bozótos területeken is.

Megjelenése

Az állat fej-törzs-hossza 43-52 centiméter, farokhossza 23-31 centiméter. A hím testtömege 2,1-3,4 kilogramm, a nőstényé 1,5-3,1 kilogramm.

A macska bundája homokszínű. Háta sötétbarnás színezetű; testalja, lábainak hátsó része, valamint pofájának nagy része világos bézs vagy fehér. Farkát kicsit sötétebb gyűrűk övezik.

Füle oldalt helyezkedik el a fején, így az állat nem látszik ki, amikor egy-egy szikla mögött lapulva leselkedik zsákmányára. Nagyon rövid lábával a homoki macska mély tartásban tud járni és vadászat közben könnyen le tud lapulni. Talpát két centiméter hosszú szőrökből álló párna fedi; a macska így biztosan meg tud állni a lábán a száraz, laza homokon, s a párna védi a talpát a forró talajon.

Életmódja

A homoki macska magányos állat, a párok csak a párzási időszakban találkoznak majd néhány hét után megint elválnak egymástól.

Nyáron a nappali hőség miatt szívesebben szerzi be táplálékát az éjszaka hűvösében, télen azonban gyakran kénytelen nappal vadászni, ugyanis ilyenkor éjszaka nagyon hideg lehet. Tápláléka igen változatos, mindenféle kis termetű zsákmányállatot elfogyaszt. Főbb táplálékforrásai a rágcsálók, a kis termetű sivatagi madarak, melyeket álmukban kap el, de étrendjének legnagyobb részét hüllők alkotják. A táplálékának körülbelül 70 százalékát gyíkok, 10 százalékát madarak és 15 százalékát rágcsálók teszik ki. Néha akár a mérgeskígyókat is megtámadja, bundája olyan sűrű, hogy a méregfogak nem tudnak áthatolni rajta, egyetlen sebezhető pontja az orra. A kígyók táplálékának nem több mint 5 százalékát teszik ki, ugyanis ritkán találkoznak velük.

A homoki macskák legfeljebb 8 évet élnek a természetben, de sokuk ennél jóval korábban elpusztul az emberi behatások, például a vadászat miatt.

Szaporodása

Az ivarérettséget körülbelül egyéves korban éri el. A hím ekkor elindul egy tüzelő nőstény területére, ahol megtermékenyítheti azt. A párzási időszak március-április között van, amikor a hímek elkezdik bejárni a nőstények territóriumát megjelölve annak területét. Ha két hím egyazon területre ér, harc nélkül döntik el, hogy kié a nőstényekkel való párzás joga.

A vemhesség 63-66 napig tart, ennek végén 2-5 kölyök jön a világra, az utóbbi időkben azonban az tapasztalható, hogy kevesebb utód születik, feltételezhetően a természetkárosító emberi hatások miatt. Születésükkor a kölykök még vakok, de már van szőrük, és tömegük 50-60 gramm. A szemük körülbelül két hét múlva nyílik ki. Ahogy növekednek, sötét mintájú bundájuk egyre jobban kifakul. 3-4 hónapos korukra önállóvá válnak. Ám csak kevés kölyök éli meg a ivarérett kort, az alom fele éhen hal vagy más ragadozók áldozataivá válnak mielőtt felnőnének.

forrás: wikipédia