Homoki gazella

A homoki gazella (Gazella leptoceros) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjához tartozó szaharai gazellafaj. Az ázsiai golyvás gazellával (Gazella subgutturosa) és az Északnyugat-Afrikában élő edmi gazellával (Gazella cuvieri) együtt a Trachelocele alnembe sorolják.

Elterjedése

A homoki gazella a Szahara Nílustól nyugatra eső területein él Algéria, Egyiptom, Líbia és Tunézia sivatagaiban, emellett a nigeri, mali, csádi, marokkói és szudáni előfordulásáról szóló hírek eddig nem kellően bizonyítottak. Eredetileg feltehetően a mainál jóval nagyobb területen élt. Ma az állomány zöme a nagy homoksivatagokhoz, azaz ergekhez – Nyugati- és a Keleti-erg, illetve az algériai Tinherti hammádától a líbiai Fezzánig húzódó homoksivatag –, valamint a közép-szaharai fennsíkok peremvidékén levő kisebb ergekhez (Hoggar, Taszilin-Ádzser) kötődik. Egyiptomban a Nyugati-sivatag legnyugatabbi szélén jelezték előfordulását.

Alfajai

Két alfaját írták le fenotipikus különbségek alapján, de ezt egyelőre nem támasztják alá genetikai vizsgálatok. Az egyébként ázsiai elterjedésű golyvás gazella Közel-Keleten honos alfaját, az arábiai golyvás gazellát újabban a homoki gazellához tartják közelebb állónak.

Megjelenése

Testhossza 100-110 centiméter, amihez 15-20 centiméteres farok kapcsolódik, marmagassága pedig 65-72 centiméter között mozog. Testtömege 20-30 kilogramm lehet. A sivatagi körülményekhez alkalmazkodva a homoki gazella patái némileg szélesebbek a többi gazelláéinál, speciálisan alkalmazkodott orrürege pedig a vér lehűtésére alkalmas.

A túlmelegedés ellen az is védi, hogy szőrzete rendkívül fakó színezetű, teste krémszínű vagy sárgás, míg a hasoldal és a far tiszta fehér – ez utóbbi kiemeli a farok sötétbarna színét. A hasi és oldalszőrzetet halvány barna csík választja el. A pofán szintén viszonylag halvány mintázat látható, ami egy vöröses orrcsíkból, illetve a szemektől az orrhoz futó csíkokból áll. Mindkét nem hosszú, karcsú, enyhén S alakú szarvakat visel: a bikáké 30-41 centiméter hosszú és recés, a teheneké simább és rövidebb (20-38 centiméteres). A faj tudományos nevében a leptoceros a görög „vékony szarv” kifejezésből ered.

Életmódja

A sivatagi forróságot elkerülendő a homoki gazella rendszerint éjszaka és kora reggel aktív, ilyenkor a táplálékául szolgáló növényzet is lédúsabb, és a rajta lerakódott harmatot is elfogyaszthatja. Így elegendő vizet tud szerezni ahhoz, hogy ne kelljen rendszeresen innia. A nappalt az árnyékba húzódva tölti. A fogyasztható vegetáció – pozsgások, cserjék, fűfélék – ritkás volta állandó vándorlásra kényszeríti a homokdűnék között.

Vegyes csapatokban él, amelyek 2-20 egyedből (egy vezérbikából és több nőstényből és ezek kicsinyeiből) állnak. A bikák párzási időszakban laza territóriumokat tartanak fenn, amelyek védelmében olykor hevesen összecsapnak más bikákkal. A fiatalabb bikák rendszerint legénycsordákba tömörülnek. A faj fogságban gyakran válik agresszívvé.

Szaporodása

A párzásra rendszerint augusztusban vagy szeptemberben kerül sor. A vemhesség 5-6 hónapig tart, és eredményeképpen rendszerint egy, ritkán két borjú születik. Az elválasztásra három hónap után kerül sor. A tehenek 6-9 hónaposan, a bikák másfél évesen érik el az ivarérettséget. A homoki gazellák legfeljebb 14 évig élnek