A csíkos egérmadár (Colius striatus) a madarak osztályának egérmadár-alakúak (Coliiformes) rendjébe és az egérmadárfélék(Coliidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Afrikában Angola, Botswana, Burundi, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Eritrea, Etiópia, Gabon, Ghána, Kenya, Lesotho, Malawi, Mozambik, Nigéria, Ruanda, Szomália, aDél-afrikai Köztársaság, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén honos.

Alfajai

17 alfaja különbözik a tollazat tónusában és a színek kontrasztosságában, illetve szemszínük a sötétbarnától a halvány kéken át a fehéresig terjedhet.

• Colius striatus affinis (Shelley, 1885)
• Colius striatus berlepschi (Hartert, 1899)
• Colius striatus cinerascens (Neumann, 1900)
• Colius striatus congicus (Reichenow, 1923)
• Colius striatus hilgerti (Zedlitz, 1910)
• Colius striatus integralis (Clancey, 1957)
• Colius striatus jebelensis (Mearns, 1915)
• Colius striatus kikuyensis (Someren, 1919)
• Colius striatus kiwuensis (Reichenow, 1908)
• Colius striatus leucophthalmus (Chapin, 1921)
• Colius striatus leucotis (Ruppell, 1839)
• Colius striatus minor (Cabanis, 1876)
• Colius striatus mombassicus (Someren, 1919)
• Colius striatus nigricollis (Vieillot, 1817)
• Colius striatus rhodesiae (Grant & Mackworth-Praed, 1938)
• Colius striatus simulans (Clancey, 1979)
• Colius striatus striatus (Gmelin, 1789)

Megjelenése

Testhossza 30-35 centiméter. Barnás alapszínű. Elkülönítő bélyegei (a fehérfejű egérmadártól): kétszínű csőr (felül fekete, alul rózsaszínes), bóbitája nem fehér és nincs szőrtelen, szürke folt a szem körül. A fiataloknak kisebb a bóbitájuk és halványabb a csőrük.

Hangja

Igen zsivalyos jószágok. Ha földi ragadozót látnak hangos „shriek”-kel, ha égit intenzív „pit”-tel jeleznek, nyugalomban egymás között „chew-chew”, levegőből ijesztgetve „tisk-tisk”.

Életmódja

Az egérmadarak közül a legelterjedtebb, gyakran látni csoportosan ücsörögni karókon a fehérfejű egérmadár társaságában is. Csapatokban mozogva keres a földön élelmet, fürdik pocsolyákban és alszik az ágakon esténként. Hidegebb éjszakákon bágyadtak, apatikusak. Gyümölcsöket, bogyókat, leveleket, virágokat, nektárt esznek, de néhanapján termeszt és hangyát is fogyaszthatnak. Vizet csőrükkel felszívva isznak.

Szaporodása

Násztáncuk érdekes: mindkét nem egy meredt pózt vesz fel, többször egymás után mozognak le-föl, majd ugrálnak a földről pár cm magasra. Monogámok. Egész évben szaporodóképesek, de főleg szeptembertől januárig aktívak. Tágas fészküket 2-3 m magasra rakják, mindenféle anyagokat felhasználnak hozzá, de a belsejét mindig puhára bélelik. A 2-3 tojásra a szülők felváltva vigyáznak. A fiatalok 10-11 nap után kelnek ki és életük 17-18. napján már röpképesek.

forrás: wikipedia