Egyiptomi tüskésegér

Az egyiptomi tüskésegér vagy közönséges tüskésegér (Acomys cahirinus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjához tartozó faj.

Az állat az Acomys nem típusfaja.

Előfordulása

Az egyiptomi tüskésegér megtalálható Afrikában, Ázsiában és Európa egyes szigetein.

Megjelenése

Az állat testhossza 9,4-12,8 centiméter, farokhossza 9-12 centiméter és testtömege 40-85 gramm. Jellemző a hátán levő tüskeszerű, felmereszthető sörte, amelytől külseje félreismerhetetlen. Hosszú farka csupasz. Bundája világos homokszínű vagy barnás, hosszú bajuszszálai vannak. Testfelépítése meglehetősen erőteljes, hátsó lába viszonylag rövid. Több nagyon hasonló faj és alfaj ismert, ezeket csak az örökítő anyag alapos vizsgálata után lehet elkülöníteni. Szerencsére földrajzilag eltérő területeken élnek, így az előfordulási hely ismerete alapján már nagy biztonsággal következtethetünk az állat fajára is.

Életmódja

Az egyiptomi tüskésegérnek a mészkőhegyek köves, száraz tájai vagy a mediterráneum keleti felének törpe bozótjai alkotják a lakóhelyét. Az állatnak, ha valamennyire is nedvdús tápláléka van, teljesen függetleníti magát a víztől, és rendkívül száraz területen is megél, ha ott elegendő táplálékot talál. Az esti szürkületben és éjszaka a tüskésegerek elképesztő gyorsasággal és ügyes fordulatokkal surrannak ide-oda. Napközben sziklarepedésekben és üregekben húzzák meg magukat, így a nagy hőség óráit elkerülik. Vackukat természetes sziklarepedésekben vagy földi lyukakban építik, de ez a rejtekhely is inkább afféle tanyának, mint fészeknek tűnik. A földbe nem túrnak járatokat. Társasan élnek, a szabadban valószínűleg nagycsaládokban, ahogy ez a terráriumban tartott példányoknál is ismert. Az ilyen nagycsalád szerkezete a rangidős nőstényre épül, ő biztosítja annak belső felépítését. A hímeknek is meghatározott helye van a rangsorban, ez megmutatkozik egymás közötti harcaikban is. A csoport akkor tart jól össze, ha ez a rendszer már felépült. Az állatok együtt alusznak, gondozzák egymás bundáját, a nőstények segítenek nevelni a többiek kölykeit, ha maguknak éppen nincsenek fiókáik. Ez aztán rendszeres „bábáskodás”-hoz vezethet, a kölyköket nemegyszer közösen szoptatják. Ha az öreg példányoknak át kell költözniük, válogatás nélkül cipelik a kölyköket az újabb közös tanyahelyre. A félsivatagok és száraz területek kemény viszonyai mellett a túlélés szempontjából nagyon előnyös az effajta szociális magatartás. Kifejlődését a csoport tagjai közötti szoros rokoni kapcsolat segítheti elő. Az egyiptomi tüskésegér nem válogatós, száraz magokat, rovarokat, csigákat (kirágott üres csigaházakat gyakran találni tüskésegerek vackaikban) és az alacsony növények rügyeit egyaránt fogyasztja. Táplálkozáshoz meghatározott, védett helyre húzódik vissza, és ott halmozza fel a maradékokat is. Európa legigénytelenebb állatai közé tartozik.